Fő a diszkréció ;) avagy egy utánvétes rendelés története
Amióta bevezettem az utánvétes csomagküldési lehetőséget, bizony gyakran és sokat szoktam morogni egyes vásárlókra. Szimplán csak azért, mert amit te és én tökéletesen értünk - előre elküldöm a csomagot és ki is fizetem a szállítási költséget azért, hogy te kényelmesen, az otthonodban / munkahelyeden, előreutalás nélkül átvehesd a rendelt ékszereket -, nem mindenki fog fel elsőre.
Az egész internetes eladás - vásárlás bizalmon alapul, azon kell, hogy alapuljon, különben megette a kutya az egészet. Te a képek alapján eldöntöd, hogy veszel tőlem valamit, amit a valóságban még nem volt lehetőséged megfogni, felpróbálni, én pedig elkészítem és el is küldöm szépen becsomagolva neked a küldeményt, abban a hiszemben, hogy át fogod venni és egyúttal ki is fogod fizetni, pedig azt sem tudom, ki vagy. Ha nincs meg ez a kölcsönös bizalom, akkor nem jön létre az üzlet. Te félsz, hogy vacakot kapsz, én meg nem hiszem el neked, hogy fizetni fogsz? Ez így nem működik. Tehát, az az alap hozzá(d)állásom, hogy megbízom benned és hiszek neked. Ha leadtál a webáruházban egy rendelést, akkor én természetesen további kérdezősködés nélkül csinálom a dolgom és küldöm, amit kértél tőlem :) Aztán itt jönnek néha a meglepetések ill. a visszáruk.
Ekkor azért eltűnődöm az emberek becsületességén, szavahihetőségén. Első körben azt nem szoktam érteni, miért rendelte meg, ha nem veszi át? Aztán azon filózom, hogy miért olyan címre kérte, ahol tudva tudta, hogy senki sem lesz, aki átvehetné, hisz ő egész nap dolgozik ( javaslom a munkahelyi címet ebben az esetben )? Majd már azzal is kiegyeznék, ha még akkor törölné a rendelését, mielőtt átadom a futárnak az ékszereket? Ez gyakran majd 24 óra a rendeléstől számítva ... nekem pedig nem kellene a semmire ezer forintokat kifizetnem a futárcégnek, mert őket aztán jogosan nem érdekli, hol köt ki a csomag; átvették tőlem, megkísérelték a kézbesítést, nem vette át a címzett / nem volt senki a címen?; nem az ő dolguk, igényt tartanak a fuvardíjra. Jogosan ...
Bevallom, nem vagyok az a nagyon telefonálgatós típus, minden alkalom kínszenvedés, amikor meg kell érdeklődjem, ugyan mit csináljak a megrendelt ékszerekkel? Nem szeretem hallgatni a kifogásokat, füllentéseket, sértődött magyarázkodásokat :( Nem volt ez másként pár héttel ezelőtt sem, amikor is egy hölggyel jártam így.
Leadott két külön rendelést, összesen 17 ezer forint értékben, futáros, utánvétes kiszállítással. Nem ismertem őt, gondolom, ő sem engem, ezért még inkább megtisztelőnek éreztem, hogy ilyen nagy összegű rendelést küldött el. Igyekeztem vele nagyon, ajándékokat is tettem a csomagba :) s másnap összeraktam az összes ékszert egy borítékba - spórolva a dupla szállítási költségen - és elküldtem az csomagot. Pár nap múlva láttam a Trans - o - flex belső rendszerében a nemszeretem kódot V13 - nem kéri az árut, vissza a feladónak. Remek, gondoltam, megint vitázhatok majd a megrendelővel. Fel is hívtam a hölgyet, aki nem hogy elnézést kért volna, hanem nagyon is hidegen fogadott a telefonban és a sokperces beszélgetésünk alatt több féle különböző kifogást is felsorolt, miért nem vette át a csomagot. Egyértelműen ellentmondásba keveredett saját magával is, de azért szerette volna, ha újra elküldöm a nagyobb értékű küldeményt újra vagy várjunk csak, nem is, inkább az olcsóbbat! Amiben mi is volt? Már nem emlékszik. Elsoroltam. Ok, akkor ezt kéri, a másikat mégsem kéri, küldjem újra utánvéttel. Bevallom - és igen, ebben én vagyok a hülye -, előfordul, hogy másodjára is kiküldöm utánvéttel a csomagjaitokat, annak ellenére, hogy ez a világ legrosszabb döntése, mert még mindig bízom bennetek, de ennek a nőnek már nem hittem egy szavát sem. Kértem, írásban erősítse meg, mit szeretne, mert a szó elszáll, ugye ... A vége az lett, hogy én írtam neki jobban mondva a férjének az email címére, mert a hölgynek olyanja nem volt és kértem válaszban a visszaigazolást ill. jeleztem, csak előreutalást követően vagyok hajlandó újra elküldeni a csomagot. Persze ezek után én voltam a rossz és bizalmatlan "azt hinné az ember, maguk hisznek" vágta a fejemhez ( hmmm ... ), ő nem tud utalni és megsértődött és elfelejtettük egymást. Legalábbis én azt hittem, de nem!
Ma csengettek és beállított egy kis család - : fiatal anyuka, apuka és gyermek - még jó, hogy itt voltam a műhelyben, mert be sem jelentkeztek előre - élén a családfővel, aki az egyik híres énekesünk, hogy szeretnének körülnézni a műhelyben. A srácot megismertem - ami már magában csoda, mert nem vagyok képben a tehetség kutatós énekesek nevével, létével :D -, de csak a számlázási név és cím egyeztetésénél esett le a 20 fillér. Tehát az asszonyka volt, aki behúzott a múltkor a csőbe, nohát :))) Most már azt is értettem, miért nem hívtak fel, hogy bejelentkezzenek előre ... Érezhetően lehűlt ( = megfagyott ) a levegő a műhelyben a 37 fok ellenére egy pillanatra, de ők elégedetten távoztak, megkapták, amit akartak, én meg szépen benyeltem a múltkori szállítási költséget, mert ilyenkor még én érzem hülyén magamat ...
Tudom, ne is mondjatok semmit, megérdemlem! :D És most hallgassunk egy kis ... ááá, nem leszek piszok, akkor sem árulom el, kik voltak azok! Inkább hallgassunk dicsőítő zenét, kattintsatok át ide! és figyeljetek, hogy mindig átvegyétek a megrendelt ékszereket <3
Puszi! K.